Nem így és nem ezt akarták.
És mégis…
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…
Kezdeném egy olyannal, hogy összességében tetszett a könyv. Azt nem mondom, hogy hűű mennyire imádtam és többször elolvasom majd, de tetszett.
Maga a történet is jó volt, de még jobb is lehetett volna ha az írónő kicsit kreatívabb. De mielőtt magára a sztorira rátérünk egy kicsit a szereplőkről. Cassie is szimpatikus volt többnyire bár igencsak ellentmondásos. Hiszen elvileg totál nem állhatta a pasit és gondolni sem tudott arra, hogy megadja magát neki közben pedig majd elalélt már a látványától is. Ahhoz képest mennyire ellenkezett a pasi iránt igencsak könnyen beadta a derekát. Én hagytam volna még teperni a srácot, de na ez van :D
Már a fülszöveg alapján szimpatikus volt Jack, tudtam, hogy bírni fogom a pasit. Nem mondom, hogy ez változott volna míg olvastam a történetet bár lehet, hogy nem éppen ezt vártam volna egy olyan pasitól akit így jellemeztek a fülszövegben.
Az elején nagyon is tetszett a pasi, jóképű, szexi a dögös és ugyanakkor beképzelt minden lány kedvence baseball játékos.
Ez idáig oké is volt de nekem valahogy túl gyorsan összehoztam az írónő a dolgokat. Egy randi és máris bele a közepébe. Nem éppen erre számítottam. Hogy ennyire gyorsan egyik pillanatról a másikra dúl a love. Én kicsit többet vagy hosszabban hagytam volna a srácot teperni vagy, hogy is mondjam :) nekem így gyorsan ellaposodott a dolog. Persze így is tetszett de kicsit mintha átment volna papucsba Jack is. Azért örültem amikor a nagypofájú, vagány, szexi Jackről olvashattunk. Bár volt egy pillanat amikor cseppet sem volt a szívem csücske. A történet fő bonyodalmában úgymond.
Ez a rész volt az ami nekem még igazán tetszett. Unalmas volt. Totálisan kiszámítható. Itt lehetett volna kreatívabb az írónő, hogy valami olyan bonyodalmat visz a történetbe amit mit tudom én nem egy tipikus szappanoperából vett. Ugyanis minden másodikban ez a fő bonyodalom okozója.
Ez a része miatt lett végül csak 4 csillag.
Egyébként a vége viszont tetszett. Ott ismét bírtam Jacket is és aranyosak voltak Cicussal :)
Összességében nagyon bírtam még a kettejük pillanatait, főleg mikor Jack a beszólásai terén is toppon volt. Azokat nagyon bírtam.
Mondom nekem csak ez a hirtelen gyorsan összejövünk dolog és az említett „bonyodalom” volt ami nem tetszett. Ennek ellenére nem volt rossz. Nem bántam meg, hogy elolvastam noha nekem amolyan elolvastam, szép volt jó volt kategória.
És mégis…
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…
Kezdeném egy olyannal, hogy összességében tetszett a könyv. Azt nem mondom, hogy hűű mennyire imádtam és többször elolvasom majd, de tetszett.
Maga a történet is jó volt, de még jobb is lehetett volna ha az írónő kicsit kreatívabb. De mielőtt magára a sztorira rátérünk egy kicsit a szereplőkről. Cassie is szimpatikus volt többnyire bár igencsak ellentmondásos. Hiszen elvileg totál nem állhatta a pasit és gondolni sem tudott arra, hogy megadja magát neki közben pedig majd elalélt már a látványától is. Ahhoz képest mennyire ellenkezett a pasi iránt igencsak könnyen beadta a derekát. Én hagytam volna még teperni a srácot, de na ez van :D
Már a fülszöveg alapján szimpatikus volt Jack, tudtam, hogy bírni fogom a pasit. Nem mondom, hogy ez változott volna míg olvastam a történetet bár lehet, hogy nem éppen ezt vártam volna egy olyan pasitól akit így jellemeztek a fülszövegben.
Az elején nagyon is tetszett a pasi, jóképű, szexi a dögös és ugyanakkor beképzelt minden lány kedvence baseball játékos.
Ez idáig oké is volt de nekem valahogy túl gyorsan összehoztam az írónő a dolgokat. Egy randi és máris bele a közepébe. Nem éppen erre számítottam. Hogy ennyire gyorsan egyik pillanatról a másikra dúl a love. Én kicsit többet vagy hosszabban hagytam volna a srácot teperni vagy, hogy is mondjam :) nekem így gyorsan ellaposodott a dolog. Persze így is tetszett de kicsit mintha átment volna papucsba Jack is. Azért örültem amikor a nagypofájú, vagány, szexi Jackről olvashattunk. Bár volt egy pillanat amikor cseppet sem volt a szívem csücske. A történet fő bonyodalmában úgymond.
Ez a rész volt az ami nekem még igazán tetszett. Unalmas volt. Totálisan kiszámítható. Itt lehetett volna kreatívabb az írónő, hogy valami olyan bonyodalmat visz a történetbe amit mit tudom én nem egy tipikus szappanoperából vett. Ugyanis minden másodikban ez a fő bonyodalom okozója.
Ez a része miatt lett végül csak 4 csillag.
Egyébként a vége viszont tetszett. Ott ismét bírtam Jacket is és aranyosak voltak Cicussal :)
Összességében nagyon bírtam még a kettejük pillanatait, főleg mikor Jack a beszólásai terén is toppon volt. Azokat nagyon bírtam.
Mondom nekem csak ez a hirtelen gyorsan összejövünk dolog és az említett „bonyodalom” volt ami nem tetszett. Ennek ellenére nem volt rossz. Nem bántam meg, hogy elolvastam noha nekem amolyan elolvastam, szép volt jó volt kategória.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése