2014. november 22.

Jennifer L. Armentrout Opál

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.



 Hát értelmesebbre most nem igen futja, talán később :D

Az viszont nem újdonság, hogy az előző két rész után ezt is mindenestől imádtam. Az a baj csak, hogy mint minden jónak hamar vége lett.

Mint az említett elődeinél az író nő most sem okozott csalódást nekünk. Sőt. Ismét teljesen az ujjai köré csavart minket a már jól ismert és általam legalábbis imádott Daemon & Katy párossal.
Nem akármit tartogatott erre a részre számukra az író nő de a könyv minden sorát szinte faltam és imádtam. De ki nincs így ezzel? Legalábbis ha azt nézem mennyire lett értékelve eddig a könyv :)

Nagyon helyes. Ez a könyv, az egész sorozat megérdemli. Nálam legalábbis hivatalosan is a legnagyobb kedvenc. Daemonnal az élen aki pasik között is viszi a prímet.

Visszatérve a könyvre, ismét megvolt benne minden ami ahhoz kellett, hogy szerintem tökéletes legyen és az elejétől a végéig lekösse az olvasót.

Katy és Daemon párosa ismét fantasztikus. Imádom őket együtt, na nem meglepő főleg Daemont, ez a pasi aztán tud…. <3
Igaz a vége egyenesen halálos. Szerintem ilyen függő véggel még nem is találkoztam. Ez kegyetlen. Azonnali folytatást követel. Csak győzzük kivárni.

" – Lazíts, cica, vagy muszáj lesz szereznem neked egy pamutgombolyagot, hogy azzal játssz!"


" Elkaptam a karját, és vonszolni kezdtem a lépcső felé.
(…)
– Katy, mit mondtam neked a hálószobádról?
És én meg azt hittem, ennél jobban nem lehet elvörösödni.
– Anyu! – Megrántottam Daemon karját, de ő nem mozdult. Anyu arca sem enyhült meg.
Sóhajtottam.
– Anyu, úgysem fogunk lefeküdni, amikor itthon vagy.
– Nos, drágám, jó tudni, hogy csak olyankor fekszetek le, amikor nem vagyok itthon."



" – Köszönöm – emeltem fel a meleg poharat. – A tiéd hol van?
– Ma reggel nem voltam szomjas – felelte a tollát pörgetve az ujjai között. – Szia, Lesa! – köszönt a vállam felett átpillantva.
Lesa sóhajtott.
– Nekem is kell egy Daemon.
– Neked Chaded van – néztem rá. Muszáj volt vigyorognom.
Lesa a szemét forgatt.
– Ő nem hoz nekem kávét.
– Nem mindenki lehet olyan nagyszerű, mint én – jegyezte meg mosolyogva Daemon. A plafonra néztem.
– Az egód, Daemon, az egód…!"



 "Tudtam, hogy engem bámul. Hatvankét másodpercig nem szólt semmit. Számoltam.
Akkor szokás szerint hátba bökött a tollával.
Kifejezéstelen arccal hátrafordultam.
– Szia.
– Gyűröttnek tűnsz – jegyezte meg, és felvonta az egyik szemöldökét.
Ő bezzeg úgy nézett ki, mint bármikor máskor. Rohadtul tökéletesen."






Értékelés:          
 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése