Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…
Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?
Szép jó estét. Így a hét legvégére jöjjön egy kis maffia ami elkalauzol bennünket Szicíliába. Vagyis inkább Borsa Brown visz oda minket ismét.
Ugyanis megjelent a nagyon várt Maffia ágyában immár bővített, szenvedélyesebb kiadása. Aki ismer tudja, hogy az egyik nagy kedvenc sorozatomról van szó. Szóval ehhez mérten alakul a poszt is :D
Teljesen megvett már anno az első és eredeti résszel na ezzel pedig pláne. Anno is imádtam ezt a párost, összességében az egészen ahogy Borsa megírta. Igaz ami a főszereplő férfit Massimot illeti szerintem mindenkinél voltak pillanatok amikor megtudtuk volna ölni őt. De mindennek megvan a miértje.
Na de annyira ne rohanjunk előre.
Kezdjük akkor már a külsővel ha a kezünkbe vesszük ezt a csodás könyvet. Mert fantasztikus lett az új borító.Remekül illik a történethez, akárcsak a következő részek borítói majd. Gratula Borsának és a kiadónak. Ami még változás az eredi kiadáshoz képest, hogy ez az új, bővített verzió igencsak vastagabb mint az eredeti könyv. Amit persze cseppet sem bánunk. Sőt :) igaz még ez is kevésnek bizonyult mert sajnos mondhatni egy szusszanással kiolvastam. Ez van. Massimo és Suzanne történetéből sosem elég.
Imádtam az eredeti verziót is de azt hiszem bátran mondhatom, hogy aki azt is olvasta és szereti - mert tuti sokan vagyunk ezzel - azok még jobban szerették ezt.
Ezzel a kibővített résszel viszont nemcsak ismét és bővebben olvashattuk Massimo és Suzanne szerelmének történetét hanem azt is "láthattunk" úgymond az évekkel ezelőtti első részhez képest ez idő alatt mennyit fejlődött az író nő is. Természetesen jó irányba. Ezzel nem azt mondom, hogy a régi nem volt jó mert ilyenről szó sincs de ugyanúgy mint más íróknál is ő is sokat fejlődött és ez meglátszik a történeten. Még remekebb lett mint az eredi.
Ahogy átdolgozta a történetet, hogy még jobban belelássunk ebbe a világba és a karakterekbe az fantasztikus lett. Az olvasó még jobban belelát és szeret a történetbe.
És visszatérve Massimo részeire, hogy ezúttal végre ennek a nem éppen nyugodt embernek a fejébe is bepillanthatunk. Ezek voltak a kedvenc részeim. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. Nem mondom, hogy így egyetért az ember azokkal a dolgokkal amiket Massimo művelt de talán jobban megismerhetjük, érthetjük őt. A Suzanne szemszögével olvasott részek is kibővültek amiket szintén imádtam.
Nemtudom elégszer elmondani mennyire imádtam ezt a könyvet. Természetesen az eredetit is de ez csak egy hatalmas hab a tortán. Fantasztikus lett. Még nagyobb szerelem.
Annyit sajnáltam csak, hogy hiába lett jóval vastagabb ez a könyv mégis hamar véget ért. És persze a legjobbkor hiszen tudjuk milyen vége lett az első résznek. Alig várom a folytatást, hogy a második rész elejét olvashassam Massimo szemszögével is.
Addig ha akad még olyan aki nem olvastam a történetet semmiképpen ne habozzon ha egy jót akar olvasni mert ez az a történet amit bárhol, bármikor, bárkinek nyugodtan ajánlok :)
Köszönjük Borsának, hogy ismét elvarázsolt minket az írásával. Hogyha lehet még jobban beleszerettem az általa megálmodott párosba, a történetükbe. És, hogy persze tűkön ülve várom a következő részt. Sok sok ihletet további történetekhez :)
A végére pedig egy két kedvenc idézet természetesen Massimotól: Az idézetek menüben is találtok egyet.
"Minden egyes nap megfogadom, hogy sosem bántom többé, de egyszerűen falakba ütközöm. Már tudom azt is, hogy miért nem vagyok képes parancsolni magamnak. Suzanne szántszándékkal feszegeti a határokat, talán minden erejével ő is a szerelmünk ellen harcol, meg akar utálni, ezért akarja mindig az agresszív énemet látni. Az meg ritka szar helyzet, hogy mindig győz is, mert folyton sikerül belőlem kihoznia. "
"Azt hiszem, az ember képes megutálni magát, mert már én is szívből gyűlölöm magam. Minden cselekedetemmel próbálok fájdalmat okozni a nőnek, akit szeretek, és napközben még vállon is veregetem magam érte. Este meg, mikor a tükörbe kell néznem, a legszívesebben lehánynám magam. A szerelem annyira átformált, hogy ijesztő az egész. "
A régi lett értékelve de, hogy ez se maradjon el bár nem kérdés a csillagok száma:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése